A lovak kifejlődése,kialakulása:

Az emlősállatok közül a ló fejlődéstörténetéről rendelkezünk a legtöbb ismerettel. A ló fejlődéstörténete több mint 60 millió évvel ezelőtt kezdődött és egészen a földtörténeti harmadkorig vezethető vissza. Az első lovak 25-50 cm magasak,vagyis kb. rókaméretűek, görbe hátú,feltételezhetően barna pettyes bundájú,elől négy,hátul három ujjú (ezeknek a maradéka a ló lábán található szarugesztenye vagy szarusarkantyú),talpon járó növényi hajtásokkal,gyümölcsökkel,levelekkel táplálkozó emlősök voltak. Nevük Eohippus vagy magyarul hajnalló.Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők,iszapos területek,vízpartok voltak.Az elkövetkező 20 millió év során alakult ki az Equus caballus, a földtörténeti negyedkor lova. Ennek csakúgy, mint utódainak végtagjai már egyetlen ujjon, a középsőn nyugodtak, amelyet szaruképződmény,a pata védett. Magasabbak,erősebbek lettek,átalakult a fogazatuk(ragadozó fogazatból növényevő fogazat).

Képek a lovak evoluciójáról:

És egyenként:

Eohippus:

Mesohippus:

Parahippus:

Merychippus:

Pliohippus:

 

 

A jégkorszak végét, azonban csak egy vadlófaj élte túl, mely két alfajra osztható: a tarpánra és a takira.A Przewalski ló a ma élő egyetlen lófajta,mely a legjobban hasonlít a már kihalt tarpánra.A hucul a Kárpát-medence legrégebben hasznosított fajtája,habitusa hasonlít az ősi lovakra.

Przewalski ló:         

Tarpán:

 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő